Van remény: bár egyre kevesebb gyermeket vállalnak Európában, de Magyarország tartja magát

Bár a gyermekvállalási kedv alakulását leggyakrabban a termékenységi rátával (TFR) szokás mérni, ez a mutató – bár gyors reakciókat képes jelezni a családpolitikára – valójában csak egy pillanatkép az adott időszakról. Sebestyén Géza közgazdász legutóbbi bejegyzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a születésszámok elemzéséhez érdemes egy másik, sokkal pontosabb mutatót is figyelembe venni: a befejezett kohorsz termékenységi arányszámot (CFR).

TFR vs. CFR – mit mutatnak valójában?

A termékenységi arányszám (TFR – Total Fertility Rate) azt jelzi, hogy egy nő – ha élete során végig az adott év kor szerinti termékenységi rátái lennének érvényben – hány gyermeket szülne elméletileg. Mivel ez az adott év születési tendenciáira épül, gyorsan visszajelzést adhat a családpolitikai intézkedések hatásáról, ám torzít, ha a szülések időzítése kitolódik. Ilyenkor ugyanis azt a benyomást keltheti, hogy csökken a gyermekvállalási kedv – még akkor is, ha valójában csak később születnek meg a gyermekek.

Ezzel szemben a befejezett kohorsz termékenységi arányszám (CFR – Completed Cohort Fertility Rate) a ténylegesen megszületett gyermekek számát mutatja meg: azt, hogy egy adott évben született nők életük során átlagosan hány gyermeket vállaltak. Ez a mutató sokkal pontosabb képet ad a valódi gyermekvállalási mintákról, ám csak akkor számítható, ha a vizsgált nők már túljutottak a gyermekvállalási koron – vagyis jellemzően legalább 45 évesek.

Drámai csökkenés Európa-szerte

A CFR mutató alakulása alapján az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője szerint egyértelmű a trend: a legtöbb vizsgált országban ma már jóval kevesebb gyermeket vállalnak a nők életük során, mint korábban, és a népesség egyszerű újratermeléséhez szükséges 2,1-es értéket sehol sem érik el.

• Spanyolországban az 1900-as évek elején született nők még átlagosan több mint 3 gyermeket vállaltak, de az 1971-es kohorsz esetében ez már csak 1,45 – ami hozzájárul ahhoz, hogy az ország őshonos népessége gyorsan csökken.
• Olaszországban az 1940 körül születettek még több mint 2 gyermek születéséről gondoskodtak átlagosan, de az 1970-ben születettek esetében ez a szám 1,49-re csökkent. Az olasz népesség is ezzel a csökkenő trenddel néz szembe.
• Németországban már az 1941-es kohorsz tagjai is csak 1,92 gyermekes átlagot hoztak, ma ez 1,51 körül mozog. Ez a tendencia – Sebestyén értelmezése szerint – részben megmagyarázza, miért döntött Angela Merkel a migrációs nyitás mellett.
• Ausztriában az 1936-ban született nők még 2,44 gyermekkel számoltak, de a CFR az 1969-es kohorsz esetében már csak 1,61-re csökkent.
• Bulgáriában a mutató sokáig 2 felett mozgott, ám 1959 óta egyre inkább visszaesett. Az 1971-ben született nők átlagosan már csak 1,66 gyermeket vállaltak.

Magyarország még tartja magát – de már nem elég

A vizsgált országok közül Magyarország mutatói a legkedvezőbbek, azonban a tendencia nálunk is csökkenést mutat. A CFR értéke sokáig 2 körül ingadozott, ám az 1970-ben születettek esetében már csak 1,87 

Hosszú távú népesedési kihívások

A CFR mutató történelmi alakulása azt jelzi, hogy Európa-szerte strukturális problémává vált a gyermekvállalás visszaesése. Mivel a CFR nem érzékeny az időzítésre, torzításoktól mentesen mutatja meg, hogy hosszú távon mennyi gyermeket szülnek a nők egy adott társadalomban. Ha ez az érték tartósan a 2,1-es szint alatt marad, az hosszú távon népességfogyáshoz, elöregedéshez és gazdasági-társadalmi problémákhoz vezethet.

A közgazdász bejegyzése rávilágít: nem elég az aktuális születési számokat nézni – meg kell értenünk a mélyebb trendeket is, ha valóban hatékony népesedéspolitikát szeretnénk kialakítani.

A nyitókép illusztráció (Pixabay)